"Az Úniónak nincs önálló külpolitikája" - mondja Eörsi Mátyás a "Kitekintő"-ben megjelent interjúban .

Valóban, ez azonban erősen összefügg azzal, hogy nincs erős önálló hadereje.

És hát mindez erősen összefügg azzal a vazallus-szerepkörrel, aminek fenntartása az amerikai külpolitika stratégiai érdeke.

A NATO-t már régen meg kellett volna szüntetni, és felállítani egy erős európai haderőt - volt is erről vita pár éve, de aztán majdnem minden maradt a régiben.

Az amerikai külpolitika - elsősorban felszín alatti eszközökkel - nagy erővel dolgozik Európa túlerősödésének megakadályozásán (ld. az ír EU-népszavazás befolyásolását), és azon, hogy a lehető legtávolabb tartsa egymástól az EU-t és Oroszországot (radarállomás, rakétabázis, grúz háború, stb. stb.).

Európa a világ legnagyobb "nemzeti" össztermékével rendelkező államszövetsége a pelenkázásra szoruló óriáscsecsemő szerepére kényszerül, mert nem ismerte föl, hogy a világ vezető hatalma lehetne,

persze ebben közvéleményformálói és politikusai hibásak leginkább, akiknek egy része bátortalan, nem kevesen meg egyenesen az amerikaiak kiszolgálói (könnyen lehet, hogy anyagi ellenszolgáltatást is kapnak tőlük).

Fel kellene végre ismerni: Olyan, hogy Nyugat (Európa és USA) nincs többé, Európa elemi érdeke az Oroszországhoz fűződő jó viszony, sőt közeledés - sőt hosszú távon akár az egyesülés is.

Több, mint történelmi lehetőségünk: Feladatunk, hogy az USA-tól átvegyük a világhatalmi vezető szerepet, már csak egy egészségesebb (szabályozottabb és szociálisan érzékenyebb) világgazdasági rend megteremtése érdekében is - az amerikai harácsolásközpontú épp most omlik össze.